Életem egyik legmeghatározóbb évéről kell beszámolnom, mikor 2000-2001-ig önkéntesként egy évet tölthettem az Egyesült Államokban. Maryland állam, Frederick nevű városában egy ökumenikus segélyszervezetnél voltam önkéntes. A segélyszervezet szolgálatait koordináltam, mint egyetlen teljes munkaidős önkéntes. Több részmunkaidős munkatársunk volt, akik heti pár órát segítettek.
Nagy lehetőségnek tartottam, kihívásnak, ami életem meghatározója lehet. Próbáltam elképzelni indulás előtt, hogy milyen lesz, készítettem magamat az első repülőgépes utamra. Tudatosan készültem rá, hogy mindenhez pozitívan álljak, mindenben a szépet, a jót és a lehetőséget lássam. Nyelvtudásom az iskolapadban jobban működött, mint anyanyelvi környezetben. Ma már nevetek a repülőtéri bakimon, vagy az első idők elhallásain, amikor teljesen mást értettem, mint amit mondtak vagy például nem ismertem fel a saját nevem, amikor egy rendezvényen köszöntöttek. Felismerhetetlenül ejtették ki a nevem, sokat ismételtem magamban, igyekeztem megjegyezni, mert sejtettem, hogy még szükségem lesz rá. Hazautazásom napján is ugyanúgy mondták be a nevem a repülőtéren: Cseke helyett „Sziki”.
Munkámhoz tartozott a telefonok megválaszolása, ami két hónap után teljesen az én hatáskörömbe került át. Pontosan emlékszem még ma is egy-két esetre, amikor alig értettem meg a vonal túloldalán déli akcentussal hadaró klienst. Aztán, amikor meghallotta az én akcentusomat, amit kis is tárgyaltunk alaposan, sokkal lassabban és érthetőbben próbálta újra elmondani mondandóját.
Sokan bíráljak a felületes amerikai „Hogy vagy?” kérdést és a hozzá társúló mosolyt, de nekem határozottan tetszett. Íme egy példa. A munkahelyemig minden nap 15 percet gyalogoltam. Egy bizonyos útszakaszon mindig találkoztam az egyetlen gyalogossal, aki egy közeli irodaházban dolgozott. Első alkalommal elmentünk egymás mellett, hazai szokás szerint, mintha nem is látnám. Másnap rám mosolygott, utána minden alkalommal köszönt és mosolygott. Jó érzés volt. Szépen indult a napom, egy-két hét után kicsit aggódtam, ha nem láttam reggel, pedig soha nem beszélgettünk.
A szolgálati helyemen és a gyülekezetben az emberek kedvesek, közvetlenek voltak és segítőkészek. A más kontinensről érkezettekkel hamar megtaláltuk a közös nevezőt a nyelviskolában is, segítettek megismerni, felfedezni az újdonságokat. Sokat kirándultunk, akár több államot is érintve. Megismertem több fiatalt, köztük több európait is, akik Washingtonban szolgáltak önkéntesként. Sokat jelentett számomra a barátságuk.
Az önkéntes évem előtt is viszonylag önálló voltam, de ez az év sok mindenre megtanított. Családtól, barátoktól távol élni, az akkoriban még döcögős internet világában (modemes internet volt az irodánkban!), beosztani a zsebpénzem, odafigyelni az étkezésre, hasznosan tölteni az időmet. Volt, amikor magányosnak éreztem magam, és haszontalannak a délutánokat, ekkor rákapcsoltam a három TV csatornám valamelyikére és hangosan mondtam a híradó szövegét, hogy gyakoroljam a nyelvet.
Istennel való kapcsolatomra figyeltem, két dolog volt fontos: hálát adni mindenért, és imádkozni a családomért. Bizalmam Istenben erősödött, ahogy láttam a vezetését, gondoskodását, ahogy szeret akár az engem körülvevő embereken keresztül is.
Ez az év alatt szerzett minden tudás és készség beépült a következő éveimbe, munkáimba, és azóta is hasznát veszem. Így lett kerek az életem!
Pár évet dolgoztam az ÖDE irodában is, ami szintén felejthetetlen élményeket adott. Szívesen gondolok a szemináriumokra, és az éjszakába nyúló pályázatírásokat sem felejtettem el. Jelenleg Leányfalun élek a férjemmel és négy gyerekünkkel, valamint itt is dolgozom.
Az Önkéntes Diakóniai Év feladatának tekinti, hogy lehetőséget biztosítson fiatalok részére az önkéntes szolgálatban hazánkban és külföldön egyaránt.
Az önkéntes szolgálaton keresztül fiatalok nemcsak hasznos tapasztalatokat gyűjthetnek, hanem önként és saját vállalásból megismerkedhetnek társadalmunk kihívásaival, és szolidaritást vállalhatnak más nemzetekkel és az önkéntes szolgálatban formálódnak, ökumenikus tapasztalatokat gyűjthetnek.
Az oldalunkon sütiket (cookie) használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt biztosítsuk Neked!
OKBővebb információkMore informationWe may request cookies to be set on your device. We use cookies to let us know when you visit our websites, how you interact with us, to enrich your user experience, and to customize your relationship with our website.
Click on the different category headings to find out more. You can also change some of your preferences. Note that blocking some types of cookies may impact your experience on our websites and the services we are able to offer.
These cookies are strictly necessary to provide you with services available through our website and to use some of its features.
Because these cookies are strictly necessary to deliver the website, you cannot refuse them without impacting how our site functions. You can block or delete them by changing your browser settings and force blocking all cookies on this website.
These cookies collect information that is used either in aggregate form to help us understand how our website is being used or how effective our marketing campaigns are, or to help us customize our website and application for you in order to enhance your experience.
If you do not want that we track your visist to our site you can disable tracking in your browser here:
We also use different external services like Google Webfonts, Google Maps and external Video providers. Since these providers may collect personal data like your IP address we allow you to block them here. Please be aware that this might heavily reduce the functionality and appearance of our site. Changes will take effect once you reload the page.
Google Webfont Settings:
Google Map Settings:
Vimeo and Youtube video embeds:
You can read about our cookies and privacy settings in detail on our Privacy Policy Page.
Adatkezelési tájékoztató