Alumni
Ez elmúlt 20 év munkáját ünnepelve egy kiadványt készítette az Önkéntes Diakóniai Év, amelyben személyes tapasztalatok elmeséleivel kicsit közelebb kerülhetünk, ahhoz, hogy mit is jelent az önkéntesség. Ezeket a beszámolókat olvashatjátok itt.
Závodi Emese programvezető, lelkész így fogalmazza meg, mit is jelent az önkéntesség, az ÖDE:
Az Önkéntes Diakóniai Év 20 éve során több mint 1300 külföldi vagy határon túli önkéntes fordult meg Magyarországon és magyar fiatal ment ki külföldre. Az első évben 11 fiatal érkezett hozzánk, az utóbbi években minden évben körülbelül 90-100 fiatal jelentkezik önkéntes diakóniai évre.
Ez egy csodálatos szám, azonban nem ez a lényeg.
Sok tehetséges és karizmatikus fiatallal találkoztam az elmúlt 20 évben.
Nagyon sok őszinte és személyes történetet hallottam és ismertem meg. Láttam olyan fiatalokat, akik féltek, csetlettek-botlottak, hezitáltak vagy bizonytalanok voltak.
Találkoztam olyanokkal, akik erőseknek gondolták magukat. Bátrak voltak és nagyszájúak.
Azt láttam, hogy egy önkéntesnek a sikere és a boldogsága nagyon apró dolgokon múlik. Egy kis odafigyelésen, egy baráti mosolyon, egy csésze meleg kávén, de múlik a jó előkészítésen és a jól megszervezett és alaposan átgondolt „projekten” is. Valóban az önkéntes szolgálat egy lelki utazás. Egy olyan lelki utazás, amelyben az önkéntes megismeri magát, a világot, amelyben élünk és reményeink szerint találkozik azzal az Istennel, aki életeket formál.
Ebben a lelki utazásban nagyon fontos az őszinteség. Mert az önkéntes sokszor kiszolgáltatott, hatalom nélküli. De az is fontos és lényeges, hogy igazi partner. Partner akar lenni a szolgálati helyen, a lakásban, ahol több más önkéntessel lakik együtt, partner szeretne lenni a szemináriumon, hogy hozzászóljon, reflektáljon és tanuljon. Az önkéntes szolgálat során biztonságos környezetben, testvérek között megadatik a szárnypróbálgatás lehetősége.
Az önkéntes nagyon sebezhető is. Az önkéntes nem a tökéletes és mindent tudó szakember, aki már mindent tud és számos nyelvet beszél. Az önkéntes néha-néha vagy olykor-olykor hibázik, nem mindig és nem állandóan sikeres. Az a jó ebben a történetben, hogy a lelki utazás folytatódik az önkéntes szolgálat során és utána is. A megtanult új készségekkel, modern szóval kompetenciákkal valóban sikeressé és áldottá válhat és a történet ilyen formán gyűrűzik tovább.
Egyszer hallottam egy történetet arról, hogy valahol New Yorkban egy nagy forgalmú kereszteződést szerettek volna felújítani. Azonban nem akartak közlekedési káoszt okozni és egy nagyváros életét megbénítani.
Ezért hosszan, egy jó félévvel a munka megkezdése előtt elkezdték tervezni, hogy mit kell lezárni és hogyan, melyik a legjobb időpont, milyen más utakat kell megnyitni, hogy a munkára sor kerülhessen. A hosszú és alapos tervezés után, egy napon néhány órára lezárták az útszakaszt anélkül, hogy ebből óriási zűrzavar lett volna és aztán nekiláttak a munkának.
Egy jó önkéntes év megtervezéséhez, kivitelezéséhez és után-követéséhez is sok idő, energia és elhivatott kolléga kell. Hiszen nem egy útról, hanem fiatal életekről van szó, akik tanulni és szolgálni szeretnének.
Ebben az utazásban kísérőnek lenni ajándék és áldás.
Az elmúlt 20 év során sokan tettek hozzá az önkéntes diakoniai évhez. Mindenkinek köszönjük meghatározó munkáját, lelkesedését, fáradozását és imádságát. Köszönjük Merétey Sándor néhai zsinati tanácsos úrnak indító munkáját, dr. Merétey Katalin magvetését, a kollégák erőfeszítéseit és szeretetét Cseke Enikő, Kispap Erika, Makszin Attila, Balcsik-Tamás Kinga, Molnár Ferencné, Bogdán József, Annamaria Acquistapace, Szanyi Ildikó, Marton Zsófia, Bereczk Eszter és Gonda Bence személyében.
Istennek adunk hálát ezért az évfordulóért, amiért most így együtt adhatunk hálát.
SOLI DEO GLORIA!
