Virányi Péter
Évek óta szívügyem az emberek segítése, és mivel az anyukám óvónő így a gyerekekkel és fiatalokkal volt a legtöbb lehetőségem foglalkozni. Ugyanakkor szerettem volna megszerezni azt a bizonyos “élettapasztalatot” amiről mindenki beszél, hogy olyan életre szóló élményeket szerezhessek, amik segítenek döntéseket hozni a jövőmmel kapcsolatban. Így találtam meg az Önkéntes Diakóniai Év programirodát, akik segítenek a magyar fiatalságnak megtalálni a céljaikat egy külföldi önkéntes éven keresztül.
Mi a legnagyobb kihívás az évedben?
A 11. osztályt osztályozó vizsgák letételével fogom teljesíteni, miután hazamentem 2019. nyarán. Ez folytonos pótlást és tanulást igényel a munkám mellett ami nagy kihívás, de egyáltalán nem bánom. Az osztálytársaim és tanáraim rettentően segítőkészek és az itteni fogadócsaládom és supervisiorom is minden támogatást megad. Az igazi kihívás számomra pedig a time management, szóval az önkénteskedés a tanulás és a szociális élet összehangolása. A kulcs pedig ezekhez az önfegyelem.
Mesélj a munkádról
A hetünk kedden kezdődik, amikor reggel a templom irodájában készülünk az adott héten következő eseményekre. Ebédidőben a helyi középiskolában tartunk egy foglalkozást, majd délután egy gimnazista bibliakört tartunk egy pár nagyon elkötelezett fiatalnak. Szerda délelőtt van egy személyes szupervíziónk az alkalmazott youthworker-rel, délután pedig iskola utáni közösségi térként szolgál a templom a helyi általános iskola számára. Itt a gyerekek focizhatnak, csocsózhatnak, pingpongozhatnak vagy akár xbox-ozhatnak, a lényeg, hogy ne úgy tekintsenek a templomra, mint egy nagy félelmetes épület unalmas emberekkel inkább, mint egy befogadó vidám közegre.
West Kirby a gyönyörű part menti kisváros ahol dolgozok nem messze Liverpooltól, jó néhány gyülekezettel van megáldva. Én a West Kirby United Reformed Church-ben teljesítek szolgálatot mint youth and children’s worker. Egy főállású youthworker mellett vagyunk ketten Time for God (az angol fogadószervezet) önkéntesek egy német lánnyal együtt. Főként gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozunk minden korcsoportból a totyogóktól a középiskola végzős osztályáig. Heti két szabadnapunk van ez hétfő és szombat, mivel vasárnap mindig dolgozunk.
Csütörtökönként egész nap az irodában készítjük a foglalkozások anyagát, amiből a következő héten dolgozni fogunk. Pénteken pedig a totyogó napunk van, ilyenkor a kisgyermekes anyukák elhozhatják a babáikat otthonról, hogy a gyerekek szabadon játszhassanak egymással, míg ők megisznak egy kávét. Ahogy említettem a szombatunk általában szabad, mindössze havi egyszer van egy szombati gyerek klub. Vasárnap pedig a reggeli Istentisztelet alatt mi tarjuk a gyerekfoglalkozásokat este pedig az ifiket. Vasárnap általában késő este érek haza ilyenkor nagyon szoktam örülni, hogy a hétfő az egyik szabadnapom.
A munkádban van lehetőséged növekedni a hitedben?
Mielőtt kijöttem volna Angliába tele voltam kérdésekkel a hitről, nagy kérdésekkel amiket nem tudtam megválaszolni. Mióta itt vagyok, rengeteg olyan helyzetbe kerülök, amikor nekem kell tanítanom egy csoportot a hit dolgairól. Az elején kihívás volt számomra, mivel csak is kizárólag olyan dolgokról beszélek a gyerekeknek amiket én is elhiszek.
Mindazonáltal már az első hetekben nagyon sok kérdésemre választ kaptam és azóta is. Így elég sok bátorságot szereztem azóta, és már egyáltalán nem okoz gondot tanítani. Persze még mindig vannak megválaszolatlan kérdéseim, de arra is rájöttem, hogy ez nem feltétlen baj, ha vannak az emberben kérdőjelek. Mindemellett nagy segítség, hogy az otthoni és az itteni gyülekezetem szinte minden téren azonos tanokat vall, így nem kellett alkalmazkodnom semmiben sem. Nagyon hálás vagyok az Úrnak mindezért amit velem tett.
A munka és tanulás mellett van időd kikapcsolódni?
Természetesen! Még az év elején megemlítettem az egyik gyülekezeti tagnak, hogy tubázok, de sajnos a hangszer mérete és törékenysége miatt nem tudtam magammal hozni. Kiderült, hogy ő pedig fuvolán játszik a helyi szimfonikus zenekarban és éppen elkellene egy tubás náluk. Szereztek nekem egy hangszert és nekem mindössze csak élveznem kellett a hobbimat. Azóta két zenekarban játszok és az egyikkel az országos fúvószenekari verseny döntőjére készülünk Manchaster-be, április közepén. Ugyanakkor volt lehetőségem látni színpadon az Angol Nemzeti Balettet, vagy eredeti Jane Austen darabot, de koncerteket is előszeretettel látogatok Liverpoolban. Nem panaszkodhatom, nagyon sok lehetőségem van és hálás is vagyok érte.
Készítette: Baráth Balázs
