Egy év, ami megváltoztatott – önkéntességem Magyarországon

Marokkóból érkeztem Magyarországra, egy egészen más kulturális és társadalmi közegből. Otthon a család, a közösség és az egymásra figyelés mindennapi valóság, sokszor szerény körülmények között. Számomra már az is nagy lépés volt, hogy jelentkeztem az ESC önkéntes programra: lehetőséget láttam benne arra, hogy először éljek külföldön, nemzetközi környezetben dolgozzak, és valódi szolgálatot végezhessek.

Mielőtt megérkeztem, sok cél és kérdés volt bennem. Szerettem volna fejlődni a kommunikációmban, jobban megérteni, hogyan működnek a fiatalokkal és gyermekekkel kapcsolatos projektek, és magabiztosabbá válni különböző hátterű emberekkel való együttműködésben. Ma már látom, hogy ezek az törekvések nemcsak teljesültek, hanem sokkal többet kaptam annál, mint amit elképzeltem.

Magyarországi szolgálatom során fogyatékossággal élő gyermekekkel dolgoztam egy oktatási intézményben. Segítettem őket a mindennapi iskolai tevékenységekben, jelen voltam az órákon, támogattam a pedagógusokat a tananyagok előkészítésében, és igyekeztem odafigyelni az egyéni szükségleteikre. Részt vettem oktatási, sport- és szabadidős programok szervezésében is, hogy a tanulás élményszerűbb és örömtelibb legyen számukra. A nyári időszakban táborokban és közösségi eseményeken segítettem, és amikor szükség volt rá, a gyerekek mindennapi gondozásában is részt vettem.

Ez a munka rengeteget tanított nekem. A fogyatékossággal élő gyermekekkel való mindennapos jelenlét fejlesztette a türelmemet, az empátiámat és azt a képességemet, hogy nyugodt maradjak nehéz helyzetekben. Megtanultam figyelni, alkalmazkodni, és valódi támogatást nyújtani – nemcsak cselekedetekkel, hanem jelenléttel is.

Önkéntesként lehetőséget kaptam arra is, hogy saját kezdeményezéseket valósítsak meg. Megszerveztem egy Marokkói Kulturális Hetet a fogadó intézményben, valamint egy Marokkói Estet a koordináló szervezet irodájában. Ezek az alkalmak különösen fontosak voltak számomra, mert nemcsak én tanultam az új kultúráról, hanem a saját hátteremet, hagyományaimat és történeteimet is megoszthattam másokkal. A közös beszélgetések, ételek és élmények megmutatták, hogy a kulturális különbségek nem akadályt jelentenek, hanem lehetőséget a kapcsolódásra.

Magyarország eleinte teljesen új világ volt számomra. Izgalmas volt megfigyelni a mindennapok ritmusát, az emberek viselkedését, az oktatási és szociális rendszer működését. A magyar emberek elsőre visszafogottabbnak tűntek, mint amihez Marokkóban szoktam, de idővel megértettem, hogy a csend mögött figyelem, tisztelet és őszinte kedvesség van. Nagyon megszerettem a magyar ételeket, a vendégszeretetet, az ország gazdag történelmét és különleges építészetét is.

Az angol nyelvtudásom sokat fejlődött a mindennapi kommunikáció és a közös projektek során, emellett a magyar nyelvet is gyakoroltam a hétköznapi helyzetekben. Ez segített abban, hogy közelebb kerüljek a helyi közösséghez, és jobban megértsem a kultúrát.

A projekt során végig számíthattam a mentorom és a koordinátorom támogatására. A felmerülő nehézségeket nyílt kommunikációval, közös gondolkodással kezeltük. A Youthpass folyamat különösen hasznos volt számomra, mert segített tudatosítani, milyen készségeket fejlesztettem, például az együttműködést, a kommunikációt és az alkalmazkodóképességet, és felismerni a saját fejlődésemet.

Ez az önkéntes év mélyen hatott a jövőbeli terveimre is. Megerősített abban, hogy az oktatás és a gondoskodás területén szeretnék tovább dolgozni, és hogy a megszerzett tapasztalatokat a hazámban is szeretném hasznosítani, különösen a fogyatékossággal élő gyermekek támogatásában.

Az önkéntesség lehetőséget adott arra, hogy először éljek külföldön, kilépjek a komfortzónámból, és olyan célokat érjek el, amelyekről korábban nem is hittem, hogy lehetségesek. Ez az időszak nemcsak tapasztalatot adott, hanem önbizalmat és irányt is, és örökre meghatározó része marad az életemnek.

A Year That Changed Me – My Volunteering in Hungary

I arrived in Hungary from Morocco, from a very different cultural and social environment. Back home, family, community, and caring for one another are part of everyday life, often in modest circumstances. For me, even applying to the ESC volunteering program was a big step: I saw it as an opportunity to live abroad for the first time, work in an international environment, and provide meaningful service.

Before I arrived, I had many goals and questions. I wanted to improve my communication skills, better understand how projects with young people and children work, and become more confident in collaborating with people from diverse backgrounds. Today I can see that not only were these aspirations fulfilled, but I gained far more than I had ever imagined.

During my service in Hungary, I worked with children with disabilities in an educational institution. I supported them in their daily school activities, attended classes, helped teachers prepare learning materials, and paid attention to their individual needs. I also took part in organizing educational, sports, and leisure programs to make learning more engaging and enjoyable for them. During the summer, I assisted at camps and community events, and whenever needed, I also helped with the children’s daily care.

This work taught me a great deal. Being present every day with children with disabilities strengthened my patience, empathy, and my ability to remain calm in challenging situations. I learned how to listen, adapt, and offer genuine support — not only through actions, but through presence as well.

As a volunteer, I also had the opportunity to implement my own initiatives. I organized a Moroccan Cultural Week at the host institution and a Moroccan Evening at the coordinating organization’s office. These occasions were especially meaningful to me because not only did I learn about a new culture, but I could also share my own background, traditions, and stories with others. Through conversations, shared meals, and experiences, we discovered that cultural differences are not barriers, but opportunities for connection.

At first, Hungary felt like a completely new world to me. It was exciting to observe the rhythm of everyday life, people’s behavior, and the functioning of the educational and social systems. Hungarians initially seemed more reserved than what I was used to in Morocco, but over time I realized that behind the quietness there is attentiveness, respect, and genuine kindness. I also grew very fond of Hungarian food, hospitality, the country’s rich history, and its unique architecture.

My English improved significantly through daily communication and joint projects, and I also practiced Hungarian in everyday situations. This helped me feel closer to the local community and better understand the culture.

Throughout the project, I could always rely on the support of my mentor and coordinator. We addressed challenges through open communication and shared reflection. The Youthpass process was particularly valuable because it helped me recognize the skills I developed — such as cooperation, communication, and adaptability — and become aware of my own growth.

This volunteer year has also had a deep impact on my future plans. It strengthened my desire to continue working in the field of education and care, and to use the experience I gained in my home country, especially in supporting children with disabilities.

Volunteering gave me the chance to live abroad for the first time, step out of my comfort zone, and achieve goals I once thought were impossible. This period not only gave me experience, but also confidence and direction, and it will remain a defining part of my life forever.