Hála, növekedés, elhívás, áldás… Ezek a szavak jutnak eszembe, ha a Skóciában töltött önkéntes évemre gondolok vissza és azokra az évekre, amik azután következtek. Az ÖDE és a TfG segítségével egy évet szolgáltam egy keresztyén ifjúsági központban. Azt kell mondanom, hogy az életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, sőt az egész életemet megváltoztatta…

Szerintem a gimnázium végén nagyon kevés fiatal tudja, hogy mit is szeretne „kezdeni” az életével. Engem nagyon sok minden érdekelt és nehezen döntöttem el, hogy mit is szeretnék csinálni, hol szeretnék továbbtanulni. A döntés meghozatala előtt, szerettem volna világot látni, szolgálni, tapasztalatot szerezni, és keresni Isten akaratát, hogy hol és mire szeretne engem használni. Ezért döntöttem úgy, hogy jelentkezem az ÖDE által meghirdetett lehetőségre. Az önkéntes év alatt nagyon sok mindenben növekedtem: mélyült a hitem, változott a személyiségem, a világlátásom, az emberekhez való viszonyulásom. A másik oldalról pedig, jobban megismertem saját magam, a képességeimet, tulajdonságaimat és határaimat is. Az elmúlt években az ilyen jellegű önkéntes évet több szemszögből is volt alkalmam megtapasztalni. Először az önkéntesek lencséjén keresztül, majd tanulmányaim után Londonba költöztem és a TfG nevű szervezetnél dolgoztam, ahol önkéntesek fogadásával és támogatásával foglalkoztunk. Az Egyesült Királyságba érkező önkénteseket támogattam, nekik szerveztünk alkalmakat, konferenciákat, de nap mint nap nem találkoztam a fiatalokkal, hiszen különböző szolgálati helyeken dolgoztak. A Londonban töltött két év után, pedig a férjemmel visszaköltöztünk Magyarországra. A tavalyi év volt az első év, amikor az ifjúsági irodába – ahol dolgozom – érkezett önkéntes munkáját én koordináltam és mentoráltam, így napi szintű kapcsolatban voltam vele.

Egy dologban, mindhárom tapasztalat által megerősödtem: az önkéntes bármennyit ad, mindig több lesz általa. Isten gazdagon megáldja a segítő szándékot, lelkületet, szorgos kezeket, bármilyen önkéntes munkáról legyen szó. Olyan csodálatos az, hogy a szolgálati lehetőségek sokszínűek, és Isten nem az elvégzett munkát vizsgálja, hanem a szívünket, azt ahogyan végezzük a feladatokat.  És a segítségnyújtás által, az önzetlen lelkülettel mi magunk is növekedhetünk a folyamatban.

Sőt az évek során megértettem azt is, hogy nem csak akkor kell Isten dicsőségére tenni a dolgokat, amikor éppen szolgálatban vagyunk, hiszen az 1 Korintus 10,31-ben ezt olvashatjuk: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” Milyen csodálatos és küzdelmes elhívás ez, hogy a mindennapjainkat is tudjuk az ige szerint élni, és az önkéntes szolgálatot is tudjuk e szerint végezni.