Marokkóból érkeztem Magyarországra, egy egészen más kulturális és társadalmi közegből. Otthon a család, a közösség és az egymásra figyelés mindennapi valóság, sokszor szerény körülmények között. Számomra már az is nagy lépés volt, hogy jelentkeztem az ESC önkéntes programra: lehetőséget láttam benne arra, hogy először éljek külföldön, nemzetközi környezetben dolgozzak, és valódi szolgálatot végezhessek.

Mielőtt megérkeztem, sok cél és kérdés volt bennem. Szerettem volna fejlődni a kommunikációmban, jobban megérteni, hogyan működnek a fiatalokkal és gyermekekkel kapcsolatos projektek, és magabiztosabbá válni különböző hátterű emberekkel való együttműködésben. Ma már látom, hogy ezek az törekvések nemcsak teljesültek, hanem sokkal többet kaptam annál, mint amit elképzeltem.

Magyarországi szolgálatom során fogyatékossággal élő gyermekekkel dolgoztam egy oktatási intézményben. Segítettem őket a mindennapi iskolai tevékenységekben, jelen voltam az órákon, támogattam a pedagógusokat a tananyagok előkészítésében, és igyekeztem odafigyelni az egyéni szükségleteikre. Részt vettem oktatási, sport- és szabadidős programok szervezésében is, hogy a tanulás élményszerűbb és örömtelibb legyen számukra. A nyári időszakban táborokban és közösségi eseményeken segítettem, és amikor szükség volt rá, a gyerekek mindennapi gondozásában is részt vettem.

Ez a munka rengeteget tanított nekem. A fogyatékossággal élő gyermekekkel való mindennapos jelenlét fejlesztette a türelmemet, az empátiámat és azt a képességemet, hogy nyugodt maradjak nehéz helyzetekben. Megtanultam figyelni, alkalmazkodni, és valódi támogatást nyújtani – nemcsak cselekedetekkel, hanem jelenléttel is.

Önkéntesként lehetőséget kaptam arra is, hogy saját kezdeményezéseket valósítsak meg. Megszerveztem egy Marokkói Kulturális Hetet a fogadó intézményben, valamint egy Marokkói Estet a koordináló szervezet irodájában. Ezek az alkalmak különösen fontosak voltak számomra, mert nemcsak én tanultam az új kultúráról, hanem a saját hátteremet, hagyományaimat és történeteimet is megoszthattam másokkal. A közös beszélgetések, ételek és élmények megmutatták, hogy a kulturális különbségek nem akadályt jelentenek, hanem lehetőséget a kapcsolódásra.

Magyarország eleinte teljesen új világ volt számomra. Izgalmas volt megfigyelni a mindennapok ritmusát, az emberek viselkedését, az oktatási és szociális rendszer működését. A magyar emberek elsőre visszafogottabbnak tűntek, mint amihez Marokkóban szoktam, de idővel megértettem, hogy a csend mögött figyelem, tisztelet és őszinte kedvesség van. Nagyon megszerettem a magyar ételeket, a vendégszeretetet, az ország gazdag történelmét és különleges építészetét is.

Az angol nyelvtudásom sokat fejlődött a mindennapi kommunikáció és a közös projektek során, emellett a magyar nyelvet is gyakoroltam a hétköznapi helyzetekben. Ez segített abban, hogy közelebb kerüljek a helyi közösséghez, és jobban megértsem a kultúrát.

A projekt során végig számíthattam a mentorom és a koordinátorom támogatására. A felmerülő nehézségeket nyílt kommunikációval, közös gondolkodással kezeltük. A Youthpass folyamat különösen hasznos volt számomra, mert segített tudatosítani, milyen készségeket fejlesztettem, például az együttműködést, a kommunikációt és az alkalmazkodóképességet, és felismerni a saját fejlődésemet.

Ez az önkéntes év mélyen hatott a jövőbeli terveimre is. Megerősített abban, hogy az oktatás és a gondoskodás területén szeretnék tovább dolgozni, és hogy a megszerzett tapasztalatokat a hazámban is szeretném hasznosítani, különösen a fogyatékossággal élő gyermekek támogatásában.

Az önkéntesség lehetőséget adott arra, hogy először éljek külföldön, kilépjek a komfortzónámból, és olyan célokat érjek el, amelyekről korábban nem is hittem, hogy lehetségesek. Ez az időszak nemcsak tapasztalatot adott, hanem önbizalmat és irányt is, és örökre meghatározó része marad az életemnek.

A Year That Changed Me – My Volunteering in Hungary

I arrived in Hungary from Morocco, from a very different cultural and social environment. Back home, family, community, and caring for one another are part of everyday life, often in modest circumstances. For me, even applying to the ESC volunteering program was a big step: I saw it as an opportunity to live abroad for the first time, work in an international environment, and provide meaningful service.

Before I arrived, I had many goals and questions. I wanted to improve my communication skills, better understand how projects with young people and children work, and become more confident in collaborating with people from diverse backgrounds. Today I can see that not only were these aspirations fulfilled, but I gained far more than I had ever imagined.

During my service in Hungary, I worked with children with disabilities in an educational institution. I supported them in their daily school activities, attended classes, helped teachers prepare learning materials, and paid attention to their individual needs. I also took part in organizing educational, sports, and leisure programs to make learning more engaging and enjoyable for them. During the summer, I assisted at camps and community events, and whenever needed, I also helped with the children’s daily care.

This work taught me a great deal. Being present every day with children with disabilities strengthened my patience, empathy, and my ability to remain calm in challenging situations. I learned how to listen, adapt, and offer genuine support — not only through actions, but through presence as well.

As a volunteer, I also had the opportunity to implement my own initiatives. I organized a Moroccan Cultural Week at the host institution and a Moroccan Evening at the coordinating organization’s office. These occasions were especially meaningful to me because not only did I learn about a new culture, but I could also share my own background, traditions, and stories with others. Through conversations, shared meals, and experiences, we discovered that cultural differences are not barriers, but opportunities for connection.

At first, Hungary felt like a completely new world to me. It was exciting to observe the rhythm of everyday life, people’s behavior, and the functioning of the educational and social systems. Hungarians initially seemed more reserved than what I was used to in Morocco, but over time I realized that behind the quietness there is attentiveness, respect, and genuine kindness. I also grew very fond of Hungarian food, hospitality, the country’s rich history, and its unique architecture.

My English improved significantly through daily communication and joint projects, and I also practiced Hungarian in everyday situations. This helped me feel closer to the local community and better understand the culture.

Throughout the project, I could always rely on the support of my mentor and coordinator. We addressed challenges through open communication and shared reflection. The Youthpass process was particularly valuable because it helped me recognize the skills I developed — such as cooperation, communication, and adaptability — and become aware of my own growth.

This volunteer year has also had a deep impact on my future plans. It strengthened my desire to continue working in the field of education and care, and to use the experience I gained in my home country, especially in supporting children with disabilities.

Volunteering gave me the chance to live abroad for the first time, step out of my comfort zone, and achieve goals I once thought were impossible. This period not only gave me experience, but also confidence and direction, and it will remain a defining part of my life forever.

]]> https://odeprogramiroda.hu/hirek/what-do-you-really-want-palyaorientacio/?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=what-do-you-really-want-palyaorientacio Mon, 06 May 2019 09:58:31 +0000 http://odeprogramiroda.hu/?p=3556 A Kaland a jó ügyért nevű projektünkben (2018-2-HU01-KA125-048033) van lehetőségünk idén az önkéntesek számára pályaorientációs alkalmakat tartani. Ezek az alkalmak a sokszínűség jegyében telnek, mindig különböző témákat érintve.

A múlt alkalommal Gárdonyba jártunk Balcsik-Tamás Kingánál és Poór Dénesnél a Gárdony cooworking irodában. Amely nem csak a helyi zenészeket összefogó szerveződés, hangstúdió és iroda hely, hanem a helyi kezdeményezések felkarolója és támogatója is.

Az iroda munkássága a zene körül kezdett el kialakulni, de ezzel együtt a helyi témák is igen fontosak, hiszen mindannyian a Velence-i tó körül élnek és dolgoznak az ott megfordulók. A színes társaság rövid bemutatásra került az önkéntesek számára, majd a mi önkénteseink is meg lettek kérdezve az önkéntességről, Magyarországról és a tapasztalataikról.

2018 szeptember 3-án kezdtük egy éves önkéntes szolgálatunkat Belgiumban. Mindketten szerettünk volna világot látni és nyelvet tanulni. Jegyespárként vágtunk neki az útnak.

Szeptemberben szállt fel a repülőgépünk Budapestről. Imolának ez volt az első repülési élménye. Charleroi-ban a gépről leszállva két reptéri dolgozó francia beszélgetését hallva kellett rádöbbenünk, hogy bizony megérkeztünk. Akkor még egyikőnk sem beszélt franciául.

Az első három napot szemináriumon töltöttük. Körülbelül 15-en jöttünk önkéntesnek Belgiumba, különböző európai országokból.

A szolgálatunkat a Neufvilles-ben található 500 lelket számláló fogyatékos otthonban kezdtük el. Az otthon rendkívül komplex, számtalan épületből áll. A fogyatékos emberek számára lehetővé teszi, hogy teljes életet éljenek.

Az első hónapokban foglalkoztató műhelyekben dolgoztunk ahol a lakók különböző munkákat végeznek. Imola egy olyan munkahelybe került ahol csomagolnak, ruhákat varrnak, pólókra mintákat nyomnak. Én pedig egy kertészetbe kerültem, ahol növénytermesztéssel foglalkoznak.

Január óta a bentlakók otthonaiban is dolgozunk és az esti feladatok (fürdetés, vacsorakészítés, fogmosás) elvégzésében segédkezünk. Itt belsőségesebb kapcsolatban vagyunk a fogyatékosokkal. A szolgálatunk elején vegyes érzelmeink voltak velük kapcsolatban. A túlzott közvetlenségük, gátlástalanságuk vagy másságuk szokatlan volt számunkra. Mára ez teljesen megváltozott. Barátokra leltünk bennük. Másságukat sikerült elfogadnunk. Ez teszi őket különlegessé.

Mint ahogy már említettük nulla nyelvtudással érkeztünk Belgiumba. A jó napot és a köszönömön kifejezéseken kívül nem ismertünk mást. Emiatt az első pár hónap rettenetesen fárasztó és frusztráló volt. A hetek múlásával azonban egyre jobban belejöttünk a nyelv használatába. Az otthon hetente egy nyelvórát biztosít a számunkra. Ezen kívül online forrásokból, tv-ből, képregényekből és a mindennapi élet adta szituációkból tanulunk.

Belgium híres finom söreiről, csokoládéjáról, gofrijáról (waffel) és sült krumplijáról (fritt). Az említett finomságokat mi is megkóstoltuk. Méltóak a hírnevükre.

Néhány dologhoz azért nehéz volt hozzászokni. Belgiumban az általános köszönési forma, egy puszi az arc bal oldalára. Kicsit mulatságos látvány, amikor két férfi szelíden megközelíti a másik orcáját majd egy tökéletesen időzített pillanatban, egyszeri cuppanással adnak jelet a másik iránti tiszteletről és szeretetről. Fontos tudni, hogy az elcsattanó puszinak nem a másik arcán, hanem a levegőben kell landolnia. A fogyatékosoknak sajátos elképzelésük van a helyes kivitelezésről.

Eddigi tapasztalatainkat összegezve, egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk. Kíváncsian várjuk mi vár még ránk a hátra lévő 5 hónapban.

Ádám és Imola

A találkozó a fiatalokat a bibliaolvasáson, közös imádságokon és beszélgetéseken keresztül szólította meg melynek kevésbé látható eredménye a személyes hit mélyülése, illetve a jobban látható eredménye a testvér kapcsolatok kialakulása. A fiatalok nagyobb része a Közel-Keleti régióból érkezett a találkozóra, így bőven volt lehetőség kapcsolatokat erősíteni az európai és a közel-keleti régió között, akár csak a személyes történetek meghallgatásán keresztül. A néhány napos tartózkodásunk alatt élvezhettük a keleti vendégszeretetet, ami nemcsak az otthon érzést kölcsönözte de a kapcsolatok kialakításást is megkönnyítette.

A Magyar Református Egyház erre az alaklomra egy 7 főből álló delegációt küldött, melynek tagjaként elmondhatom, hogy jó érzés volt megtapasztalni, hogy a találkozón keresztül valódi emberi kapcsolatok alakulhattak ki, mind a helyi közösségekkel mind a résztvevőkkel.

http://volunteer-awards.eyca.org/vote?fbclid=IwAR2H8SC-pMiPRLvTgKglROEUgABKuKWDS3W9ng4RjW45nnnVuDllrN8Z9cs

Évek óta szívügyem az emberek segítése, és mivel az anyukám óvónő így a gyerekekkel és fiatalokkal volt a legtöbb lehetőségem foglalkozni. Ugyanakkor szerettem volna megszerezni azt a bizonyos “élettapasztalatot” amiről mindenki beszél, hogy olyan életre szóló élményeket szerezhessek, amik segítenek döntéseket hozni a jövőmmel kapcsolatban. Így találtam meg az Önkéntes Diakóniai Év programirodát, akik segítenek a magyar fiatalságnak megtalálni a céljaikat egy külföldi önkéntes éven keresztül.

Mi a legnagyobb kihívás az évedben?

A 11. osztályt osztályozó vizsgák letételével fogom teljesíteni, miután hazamentem 2019. nyarán. Ez folytonos pótlást és tanulást igényel a munkám mellett ami nagy kihívás, de egyáltalán nem bánom. Az osztálytársaim és tanáraim rettentően segítőkészek és az itteni fogadócsaládom és supervisiorom is minden támogatást megad. Az igazi kihívás számomra pedig a time management, szóval az önkénteskedés a tanulás és a szociális élet összehangolása. A kulcs pedig ezekhez az önfegyelem.

Mesélj a munkádról

A hetünk kedden kezdődik, amikor reggel a templom irodájában készülünk az adott héten következő eseményekre. Ebédidőben a helyi középiskolában tartunk egy foglalkozást, majd délután egy gimnazista bibliakört tartunk egy pár nagyon elkötelezett fiatalnak. Szerda délelőtt van egy személyes szupervíziónk az alkalmazott youthworker-rel, délután pedig iskola utáni közösségi térként szolgál a templom a helyi általános iskola számára. Itt a gyerekek focizhatnak, csocsózhatnak, pingpongozhatnak vagy akár xbox-ozhatnak, a lényeg, hogy ne úgy tekintsenek a templomra, mint egy nagy félelmetes épület unalmas emberekkel inkább, mint egy befogadó vidám közegre.

West Kirby a gyönyörű part menti kisváros ahol dolgozok nem messze Liverpooltól, jó néhány gyülekezettel van megáldva. Én a West Kirby United Reformed Church-ben teljesítek szolgálatot mint youth and children’s worker. Egy főállású youthworker mellett vagyunk ketten Time for God (az angol fogadószervezet) önkéntesek egy német lánnyal együtt. Főként gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozunk minden korcsoportból a totyogóktól a középiskola végzős osztályáig. Heti két szabadnapunk van ez hétfő és szombat, mivel vasárnap mindig dolgozunk.

Csütörtökönként egész nap az irodában készítjük a foglalkozások anyagát, amiből a következő héten dolgozni fogunk. Pénteken pedig a totyogó napunk van, ilyenkor a kisgyermekes anyukák elhozhatják a babáikat otthonról, hogy a gyerekek szabadon játszhassanak egymással, míg ők megisznak egy kávét. Ahogy említettem a szombatunk általában szabad, mindössze havi egyszer van egy szombati gyerek klub. Vasárnap pedig a reggeli Istentisztelet alatt mi tarjuk a gyerekfoglalkozásokat este pedig az ifiket. Vasárnap általában késő este érek haza ilyenkor nagyon szoktam örülni, hogy a hétfő az egyik szabadnapom.

A munkádban van lehetőséged növekedni a hitedben?

Mielőtt kijöttem volna Angliába tele voltam kérdésekkel a hitről, nagy kérdésekkel amiket nem tudtam megválaszolni. Mióta itt vagyok, rengeteg olyan helyzetbe kerülök, amikor nekem kell tanítanom egy csoportot a hit dolgairól. Az elején kihívás volt számomra, mivel csak is kizárólag olyan dolgokról beszélek a gyerekeknek amiket én is elhiszek.

Mindazonáltal már az első hetekben nagyon sok kérdésemre választ kaptam és azóta is. Így elég sok bátorságot szereztem azóta, és már egyáltalán nem okoz gondot tanítani.  Persze még mindig vannak megválaszolatlan kérdéseim, de arra is rájöttem, hogy ez nem feltétlen baj, ha vannak az emberben kérdőjelek. Mindemellett nagy segítség, hogy az otthoni és az itteni gyülekezetem szinte minden téren azonos tanokat vall, így nem kellett alkalmazkodnom semmiben sem. Nagyon hálás vagyok az Úrnak mindezért amit velem tett.

A munka és tanulás mellett van időd kikapcsolódni?

Természetesen! Még az év elején megemlítettem az egyik gyülekezeti tagnak, hogy tubázok, de sajnos a hangszer mérete és törékenysége miatt nem tudtam magammal hozni. Kiderült, hogy ő pedig fuvolán játszik a helyi szimfonikus zenekarban és éppen elkellene egy tubás náluk. Szereztek nekem egy hangszert és nekem mindössze csak élveznem kellett a hobbimat. Azóta két zenekarban játszok és az egyikkel az országos fúvószenekari verseny döntőjére készülünk Manchaster-be, április közepén. Ugyanakkor volt lehetőségem látni színpadon az Angol Nemzeti Balettet, vagy eredeti Jane Austen darabot, de koncerteket is előszeretettel látogatok Liverpoolban. Nem panaszkodhatom, nagyon sok lehetőségem van és hálás is vagyok érte.

Készítette: Baráth Balázs

Az Önkéntes Diakóniai Év egy lelki utazás, amelyben fiatalok tanulhatnak a világról, saját magukról és arról az Istenről, aki mintanyiunk életét formálja. A fiatalok nagyon különböző motivációval és kérdésekkel érkeztek. .A szolgálat oka lehet a megállás igénye, visszatekintés egy időszakra, vagy akár az előretekintés, a hogyan tovább megválaszolása, fölkészülés az Életre. Ebben a folyamatban segít az önkéntes diakóniai év, hogy különböző diakóniai intézményekben, gyülekezetekben, óvodákban, a szolgálatban való tanulás által, az idő gyümölcsöző felhasználásában végezzék munkájukat a fiatalok. Ebben a tanulási folyamatban az önkéntest lelki vezető, mentor is kíséri és támogatja. Köszönjük mindenki részvételét.

Közép-kelet Európai országokban Csehország, Lengyelország, Szlovákia esetében még mindig várunk jelentkezőket. A jelentkezési lapok elérhetőek a www.odeprogramiroda.hu oldalon.

Závodi Emese, lelkész és programvezető

Ahogyan minden évben, idén is megtartottuk az önkéntesekkel a Karácsonyi alkalmunkat, amivel a Karácsonyt ünnepeltük, és 2018-at búcsúztattuk.

Ez az összejövetel, nem csak a találkozásokról szólt, de a tanulásról is.

Gartner Gyöngyi előadásából megtudhattuk, az életútja hova vezette őt és a kitartó hit és Istenben való bizodalom, hogyan tartotta meg az útjain. Majd mesélt nekünk a szakmai életéről, amit a keresztyén szemléletű coaching nagyban formált. Ezzel is formálva az önkénteseink hozzáállást munkához, önkéntességhez, segítség nyújtáshoz.

Az ünnepség alkalmából eljött hozzánk a Staccato énekegyüttes, akik most már sokadik éve szépítették a műsorunkat. Természetesen voltak közös beszélgetések, ajándékozások, vacsora az ünnepség alatt, valamint Juhász Márton a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezető igazgatója köszöntötte az önkénteseket Karácsony és Újév alkalmából a Máté Evangéliumából való 5. fejezet 13-16 részével:

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. 14Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 16Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Ha úgy érzitek ti is szeretnétek részt venni az önkéntes éven, amely nem csak fizikai, de lelki utazás is egyben, jelentkezzetek január 31.-ig.

Az egyetemi éveim alatt fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne egy évet külföldön tölteni, nyelvet tanulni, megismerni egy másik kultúrát. Ahogy mindez elkezdett mozgolódni bennem találkoztam pár fiatallal, akik az ÖDE-n keresztül egy évet Európa különböző országaiban töltöttek és sokat meséltek élményeikről. Éreztem, hogy Isten engem is erre az utazásra hív, hogy egy éven át Őt szolgáljam.

Így kerültem Angliába, egy kisvárosba, Macclesfieldbe. Fő szolgálati helyem egy keresztény kávézó és könyvesbolt lett, amit Hope Centre-nek hívnak. Emellett ifjúsági szervezetekkel dolgoztam együtt, illetve egy Open the Book nevű programhoz csatlakoztam. Gyönyörű angliai vidéken éltem, igazi angol cottege-ban. Egy kedves és segítőkész fiatal keresztény nő fogadott be az otthonába erre az évre. Reggelente a mezőkön át, a bárányok és lovak közt sétáltam be a munkába, ha nem esett az eső éppen. Leírhatatlan békesség vett körül.

A Hope Centre egy igazán szeretetteljes légkörű keresztény könyvesbolt és kávézó. 35 gyülekezet összefogásából jött létre és több mint 50 önkéntes dolgozik a hét hat napján, hogy működtesse ezt a helyet. Mindössze egyetlen egy fizetett alkalmazottjuk van, mindenki más a szabadidejét áldozza heti 4 órában. A kávézónak van egy igazi varázsa, jelmondata: „Élni, szeretni, szolgálni, megosztani”. Minden reggel imaközösséggel kezdenek, Isten elé viszik a szolgálatukat, a várost, az aznap érkező vendégeket és egymást. Egy olyan összetartó közösség alakult ki, akik együtt nevetnek, együtt sírnak és együtt örülnek az örömhírnek, hiszen mindennek a középpontjában Krisztus áll.

Az egyik ifjúsági szervezet, akikkel dolgoztam a Cre8. Ők egy szegény környék gyermekeivel foglalkozó keresztény csapat, akik közösségi délutánokat, zeneoktatást, kirándulásokat szerveznek a gyerekeknek, akik sokszor nehéz családi háttérből jönnek. A másik a Just Drop In, ők pedig 12-25 éves kor közötti fiatalokat segítik, akik valahol megakadtak az életben. Délutánonként bárki bejöhet beszélgetni, főzni, játszani. Segítenek önéletrajzot írni vagy állásinterjúra felkészülni. Ezen felül pedig ingyenes tanácsadást is biztosítanak a fiataloknak.

Az Open the Book programot egy iszonyúan kreatív kis közösség alkotja. Macclesfieldben 4 db 6-8 fős csoport dolgozik, akik ó- illetve újszövetségi bibliai történeteket játszanak el iskolákban. Ez egy hatalmas missziós terület, hiszen így olyan gyerekekhez is eljut Isten igéje, akik otthon esetleg nem hallanak róla. A gyerekek is be vannak vonva a műsorba, iszonyúan élvezik a közös énekeket és volt, hogy még az utcán is megállítottak és kérdezték, mikor megyünk újra.

Hatalmas élmény volt számomra ez az év. Nagyon sokféle területen dolgoztam és nagyon sok embert ismerhettem meg. Csatlakoztam egy kinti gyülekezethez is, akik szinte a második otthonommá váltak. Olyan szeretetteljes keresztény közösség vett körül, amit sosem felejtek el és úgy érzem életre szóló barátságok születtek.

Ebben az egy évben Isten Szentlelke munkálkodott bennem, a hitem növekedett és erősödött. Úgy hiszem, sokkal közelebb kerültem Istenhez. Az angol szervezetem neve Time for God és én teljes mértékben ezt éltem át egy éven keresztül. Időt tölthettem Istennel, egy teljes évet Neki szentelhettem. Habár szolgálni mentem, mégis sokkal többet kaptam, mint amit valaha képzeltem volna. Úgyhogy igazán hálás vagyok az Önkéntes Diakóniai Év Programirodának, hogy ezt az évet lehetővé tette és bátorítok minden fiatalt, hogy menjen és adjon egy évet Istennek! SDG!

Gécs Eszter

2017-2018

Váradi Flóra

Sziasztok! Flóra vagyok és jelenleg életem legnagyobb kalandját élem Amszterdamban a Mission House-szal.
18 éves vagyok, tavaly érettségiztem Budapesten a Lónyayban. Szeretek írni, énekelni, a szabadban lenni és sokat nevetni. Érdekel a művészet és a pszichológia. Szabadidőmben Pesten is önkénteskedtem néhány helyen. Cserkészvezető voltam a sulim csapatában, a Johannita Segítő Szolgálat önkéntese, időnként egy helyi idősek otthonában is végeztem segítő munkát. Ezen kívül nagyon szeretek a barátaimmal lenni, szeretem az őrült ötleteket, mert azokból lesznek a legjobb emlékek. Szeretek igent mondani a lehetőségekre, és új dolgokat kipróbálni, mert hiszem, hogy az élet a komfortzónánkon túl kezdődik.

Úgy látom, eddig nagyon pörgős életet éltél! Ez mennyire változott meg, amióta Amsztedamba költöztél?

A környezet változott, a pörgés maradt. Nagyon izgalmas itt lenni, új város, új emberek, új környezet, új feladatok és kihívások. Minden nap egy kicsit más, de sosem unatkozunk. Nagyon élvezem hogy egy multikultúrális csapat része lehetek, és mindig történik valami.

Multikultúrális csapat része?

A Mission Houseban minden évben 8 európai fiatal, és egy házvezető lakik. Idén két spanyol, egy olasz, egy francia, két német, egy osztrák és egy magyar. Sok kultúra találkozik és minden naposak „culture shock”-ok ahogy rácsodálkozunk egymás furcsaságaira vagy hasonlósáigaira. Ugyanakkor képesek vagyunk együtt egy különleges atmoszférát létrehozni és együttműködni. Erre tökéletes példa a kerlspetzler tortillában.

Téged milyen “culture shock” ért, amióta kiköltöztél?

A kerlspecler tortilla kombó volt a legerősebb, de az is meglepett hogy a spanyolok leturmixolt kenyérből csinálnak levest, a franciák idegeneknek is puszival köszönnek, a hollandok pedig mindenre csokireszeléket szórnak. De ezekből az újdonságokból tanulok a legtöbbet.

A nyelvi nehézségeket, hogyan hidaljátok át?

A legtöbben jól beszélnek angolul, így ezzel általában nincs gond. Ha mégis megesik, hogy van egy-két szó amit nem tudunk, akkor körülírjuk, elmutogatjuk, valahogy elmagyarázzuk mit is akarunk. Ahogy látom lassan kezd kialakulni a saját kis csoportnyelvünk amin megértjük egymást. Szerintem pár hét múlva szinte zökkenőmentes lesz a kommunikáció.

Milyen szolgálati lehetőségeitek vannak az év során?

A Mission House egyik nagy előnye hogy hihetetlenül változatos projectjei vannak. Összesen 25 projectet fogunk meglátogatni ebben a hónapban, és utána választhatunk hogy melyekben szeretnénk részt venni. Van lehetőségünk idősekkel, gyerekekkel, hajléktalanokkal, drogfüggőkkel, fogyatékosokkal, betegekkel, és közvetetten prostituáltakkal is dolgozni, így kipróbálhatjuk az önkéntes/szociális munka szinte összes területét ami nagyon izgalmas.

Van már elképzelésed, hogy mit szeretnél választani?

Igen, pont ma volt egy beszélgetésünk a koordinátorunkkal ebben a témában. Három kedvenc projectet választottam: egyet hátrányos helyzetű gyerekekkel, egyet siketekkel és egyet hajléktalanokkal.

Mit vársz ettől az évtől?

Azt várom ettől az évtől, hogy felejthetetlen élményeket adjon amelyeken keresztül fejlődhetek. Remélem hogy ez az év segít abban, hogy döntéseket hozzak a további életemre nézve: hogy mit szeretnék csinálni azokkal a lehetőségekkel, amik nekem adattak, hogy mit tanuljak, milyen hivatást válasszak. Bízom benne, hogy felnyílik a szemem a világra, és tágul a látóköröm, illetve, hogy lesz lehetőségem új barátokat szerezni és kapcsolatokat kiépíteni. És nem utolsó sorban azt is remélem, hogy ilyen szép idő lesz végig mint ezen a héten, ami sajnos elég valószínűtlen Hollandiában.

Készítette: Baráth Balázs