ÖDE – Önkéntes Diakóniai Év Programiroda | Uruguay-i önkéntes szolgálat
3149
page,page-id-3149,page-child,parent-pageid-2722,page-template-default,ajax_leftright,page_not_loaded,boxed

Uruguay-i önkéntes szolgálat

 

Horváth Brigitta beszámolója

montevideo-_horvathbrigit-004 montevideo-_horvathbrigit-016 montevideo-_horvathbrigit-022

Az Uruguay-i önkéntes szolgálat programja egy nagyobb lélegzetvételű olasz projekt keretében jött létre, az olasz Valdens Diakónia szervezésében. Ebben a projektben más programországok is szerepelnek, mint India illetve Argentína. Itt is szolgálnak magyar önkéntesek.

A program neve: “Change! ¡Cambia! – Management and training tools for international volunteering” (Szervezői és képzési eszközök a nemzetközi önkéntesség számára)

Az indiai program: Student Christian Movement of India (SCMI). Ez a program diákoknak szól, és komoly keresztény háttérrel rendelkezik. Célja, hogy a diákok közötti keresztény közösséget építse és a keresztény hitet átültesse a gyakorlatba tanárok és végzett diákok segítségével.

Mi a feladatod, mint önkéntes?

A szervezet hivatalos neve Fundación Pablo de Tarso – Obra Ecuménica Barrio Borro. Obra ecuménica, amely egy több vallás, egyház által finanszírozott szervezet. A „Barrio Borro” pedig Montevideo egyik szegénynegyedének a neve, ami a helyi gettó, az egyik legveszélyesebb környék.

A szervezet több projekttel is foglalkozik, ezek közül, amikbe nekünk is belátásunk van az a SOCAT, Centro Juvenil- Centro de estudios- FBP, Aulas, és a Club de ninos.

SOCAT – egy szociális osztálynak felel meg, ahol a rászoruló családoknak adnak támogatást. Családlátogatásokat tartanak, segítenek a segélyek igénylésében, átbeszélik az egyes családok lehetőségeit.

Club de ninos – A legfiatalabbak számára biztosítanak délutáni tevékenységeket, kb. 12 éves korig.

Centro de estudios – Itt a tanulásban nyújtanak segítséget, korrepetálnak, tanulnak a fiatalokkal, segítenek a vizsgákra való felkészülésben.

Centro Juvenil – A tinédzserek nem a megszokott iskolarendszerű oktatása, ami azt jelenti, hogy nem egész nap az iskolapadban ülve tanulják a matematikát, történelmet, stb., hanem gyakorlatiasabb órákon vesznek részt

Így például gasztronómia órán, ahol sütnek- főznek; zeneórán, ahol hatalmas dobokon játszanak; és Huerta-n, azaz kertészeten, ahol az iskola kis kertjében tanulnak termeszteni.

Ezen felül vannak még tematikus óráik is, ahol igyekeznek nekik a legfontosabb dolgokat megtanítani. (Szexuális felvilágosítás, nemek közötti egyenlőség tudatosítása, stb.)

Aulas – Ez már jobban megfelel az iskolarendszerű oktatásnak. A cél a tanulmányaikat valamilyen okból korábban félbehagyó diákok felzárkóztatása, hogy lehetőségük legyen a későbbiekben végzettség megszerzésére, esetleg tanulmányaik folytatására.

FPB- Formación Profesional Básica- Lényegében egy otthoni OKJ-s képzésnek felel meg. Idén szépségápolási tanfolyam indul, fodrászattal, manikűrrel és bőrápolási képzéssel. A szakmai tárgyak mellett az alap tárgyakat (történelem, matematika, idegen nyelv, irodalom és informatika) is tanulják, viszont úgy, hogy azok kapcsolatban legyenek a szépségápolás témakörével. Személy szerint én ebben a projektben veszek részt márciustól.

Azt, hogy melyik önkéntes melyik részre van beosztva egy tájékoztató és egy megbeszélés előzi meg, így mindenki elmondhatja, hogy mire számít, mit vár ettől a tapasztalattól, és hogy hol tudja magát elképzelni. Ezeket figyelembe véve szabják meg, hogy ki mikor és hol dolgozik, betartva a szerződésben feltüntetett óraszámot is.

Jómagam és a másik két olasz önkéntes társam november végén érkeztünk Montevideóba. Uruguayban földrajzi helyzetéből adódóan is másképp van az iskolai tanév, pontosabban márciustól decemberig.

Tippek:

Aki utazni szeretne, az mindenképpen spóroljon előre, mert Dél-Amerika, főként Argentína és Uruguay a tévhittel ellentétben nagyon drágák!

Elkísértük őket a strandra, Montevideónak 22km-es partszakasza határos a Rio de la Plata-val, vagy a suliban szervezünk nekik programot, mint például filmnézés, zenehallgatás, pingpong, foci, kosárlabda vagy most lesz vízi csata vízibombákkal.

Ezen kívül hetenként volt egy alkalom, amikor valami különlegesebbel készültünk:

  • vonatozással összekötött séta, ami azért érdekes, mert egész Uruguaynak a vasúti hálózata kevesebb, mint 200 km-t tesz ki, ezt is főként teherszállításra használják. Tömegközlekedésként csak emblematikusan van jelen, így szinte egyik gyerek sem mondhatta el magáról, hogy utazott már vonaton;
  • elmentünk egy napra la Floresta-ba egy kempingbe, ahol egész napos játék és strandolás volt a program;
  • elvittük a gyerekeket egy ifjúsági központba (INJU- Instituto Nacional de la Juventud), ahol különböző játékokat próbálhattak ki;
  • a hónap utolsó ilyen programja keretében pedig moziba megyünk (szintén vannak olyan tinik, akik még életükben nem jártak moziban)

Minden nap fontos része, hogy együtt ebédelünk a diákokkal. Beszélgetünk és az étkezést is felhasználjuk a kapcsolatteremtésre velük. Ezen kívül oktatási szerepe is van, hiszen be kell tartaniuk bizonyos „illemszabályokat és segíteniük kell a takarításban.

Mivel az egész munka a kapcsolatépítésről szól, ezért fontos, hogy az önkéntesek beszéljenek spanyolul, vagy ha nem is beszélnek folyékonyan, de merjék használni a meglevő tudásukat. A szegénynegyedben nem várhatja el senki, hogy majd angolul tud kommunikálni. 

Milyen a hitélet?

Uruguay ilyen szempontból egy igen érdekes hely, személy szerint nem tudtam róla, hogy ilyen létezik. Itt úgy mondják, hogy „laiko”. Mit is takar ez?

  • Tilos a különböző vallásokat „reklámozni”, hívőket toborozni.
  • Vallási szimbólumokat tolerálják, tehát ugyanúgy látni pl. keresztet
  • Nincsenek vallásos ünnepek. Vagy mégis… ezt egy kicsit trükkösen oldották meg. Átnevezték őket.  Például nincsen karácsony, helyette van a család ünnepe; vagy nincs húsvét/Szent hét (Semana Santa) , mint Spanyolországban, helyette a turizmus hete van és így tovább.

A szállásunkon, ami a metodista templom hátsó épülete, megismerkedtünk a lelkésszel, Nicolasszal, aki előszeretettel invitál minket a különböző templomi programokra (zeneóra, színházi kurzus, karácsonyi ünnepség, stb.).

Mint korábban említettem az Obra egy több különböző vallási szervezet által finanszírozott program. Bár ezt a tényt az intézmény falain belül egyáltalán nem érezni (pl. hittanóra sincs), a korábban említett „laiko” gyakorlata miatt.

Vannak magyar kapcsolataid is?

A múlt héten felkerestem a helyi magyar szervezetet (Club Húngaro), hogy kicsit beszélgessek magyarul is, és megismerkedjek új emberekkel. Végül rájöttem, hogy többnyire nem beszélnek magyarul. A szervezetet a  sok éve ideérkező magyarok alapították, és napjainkban a tagok főként az ők leszármazottjaik, akik már itt születtek, így a nyelvet már csak kisebb nagyobb sikerrel sajátították el. Nem úgy a magyar néptáncot, amit egész magas szinten űznek (magyarul énekelve). A beszélgetés során kiderült, hogy minden évben érkezik valaki Magyarországról, hogy nyelvet és táncot tanítson.

Milyen a kultúra? / Mi lepett meg legjobban?

A legelső dolog, ami eszembe jut, az a maté tea fogyasztás hagyománya. Mindenkit a kis matés „bombilla”-val, avagy pohárkával és a termosszal a hóna alatt látsz reggel-délben-este. Ezt egy közösségi programnak fogják fel. Munkahelyen megbeszélés közben, a parkban, a távolsági buszon, mindenhol… leülnek beszélgetni és közben körbeadják a matét. Ebből adódóan a legtipikusabb sérülések, amiket a kórházakban ellátnak, azok az égési sérülések, melyet a termoszból kiboruló, kicsöppenő, kiömlő forró víz okoz.

Dél-Amerika, de mégsem. Szokták mondani, hogy ez a migránsok országa és ez teljes mértékben érthető és érezhető is, már csak ha a történelmét figyeljük is. Hiszen induljunk ki abból, hogy spanyol gyarmat volt, majd a világháborúk idején rengeteg európai menekült ide.

Gasztronómia: a „Dulce de leche” az itteni verzió, ami a karamellhez hasonlít, csak kevésbé tömény, tipikus helyi édesség, ez olyan, mint a magyaroknak a paprika. A „carne asado”. Lényegében tűznél sütött, grillezett marhahús. Ami meglepő, hogy akár a ház előtt a járdán, vagy az út szélén is gond nélkül elkezdenek tüzet rakni, hogy elkészítsék ezt az ételt, ünnepekkor mindenki kint van az utcán.

Nehéz volt összeegyeztetni a karácsonyt a napközbeni 35 fokos hőmérséklettel, a műanyag karácsonyfákkal, meg a Jingle Bells-szel. Decemberben közölték, hogy nyár van és még a Facebook is reklámozta, hogy kezdődhet a nyaralás.

Minden országnak, így Uruguaynak is megvannak a sajátosságai, ha a közlekedésről van szó. A helyi közlekedési forma az „omnibusz” vagy „bondi”, ahogy a helyiek nevezik. Ismertetőjegye, hogy

  • vagy jön, vagy nem, de az biztos
  • vagy letudsz szállni vagy nem, mert a sofőr nem vette észre vagy figyelmen kívül hagyta a tényt, hogy jeleztél;
  • ha mégis észreveszi, hogy jeleztél előfordul, hogy csak lassít, hogy közben le tudj ugrani, de siess, mert neki mennie kell tovább (Szívesen megnéznék egy itteni sofőrt, amint megpróbálja betartani a magyar előírásokat.)
  • vagy elterelik a forgalmat és a végén azt sem tudod, hogy hol vagy
  • szinte minden 5. buszon találkozni árusokkal, akik hol határidőnaplót, hol zoknit, hol édességet árulnak; vagy énekesekkel, gitárosokkal, akik pár peso reményében szórakoztatják a nagyérdeműt. Valami mindig történik.

Természetesen a forgalomban más szereplők is részt vesznek, úgy mint az autók, akik szinte soha nem adnak elsőbbséget a gyalogosnak, sőt még rá is gyorsítanak. Montevideóban a felfestett zebra olyan ritka, mint a fehér holló. Külön meglepődünk, ha elvétve találunk egyet-egyet. Ha valaki át akar kelni az úton, akkor annak a gépjárműveknek szánt lámpákat kell néznie, és abból kilogikáznia, hogy mikor mehet át. De nehogy azt higgyük, hogy ennyiben kimerültek az érdekességek. A nem-helybélieknek egyből szemet szúr, mikor mondjuk, átkelésre várakoznak, hogy szépen komótosan elcsattog előttük egy lovas kocsi a főváros közepén, mely egy nagy szemétkupaccal megrakott kocsit húz maga után. (Valamiből mégiscsak meg kell élni, márpedig a helyiek egy nagy része a „guberálásból”, a szemét újrahasznosításából, újraértelmezéséből, újraértékesítéséből él. )

Ha azt a szót hallom, hogy főváros, akkor természetesen a nyüzsgés, a dugók, a tömeg, a magas épületek és a tömegközlekedési káosz jut először eszembe. Montevideóban se metró, se villamos, se fogaskerekű nem található, sőt mint ahogy korábban említettem, a vonat sem játszik fontos szerepet. A kulturális életet az itthoni, Magyarországi hoz képest kicsit szegényesnek találom.


Brigi önkéntes szolgálata 9 hónapra szól. Az Önkéntes Diakóniai Év programiroda 2017-18-ra is küld egy önkéntest Montevideoba, ugyanerre a szolgálati helyre immár a harmadik alkalommal. Jelentkezés július végéig lehetséges.

montevideo-_horvathbrigit-006

 

Oszd meg másokkal is...Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someone